Reggel még nagyban szundikáltam amikor valami ricsajra fel nem ébredtem.
-Cleo mi történt?- meredtem rémülten a földön heverő Cleo-ra.
-Drágám mégis mit művelsz?- rontott be Cleo anyukája az ajtón.
-Áúú... Semmit csak elestem Luxor gombolyagában és levertem az olvasó lámpámat.- állt
fel miközben a fenekét dörzsölte amire ráesett.
-Söpörd össze az üvegszilánkokat! Nehogy belelépj!- azzal kiment.
-Nagyszerű.-sóhajtotta- Legközelebb rakd el a játékaidat!- szól rám élesen.
-Ideges tűnsz!- hagytam figyelmen kívül a megjegyzését.
-Izgulok. A suliban Tutankensetamunról fogok előadást tartani.
-Nahát ez nagyszerű! Biztos nagy sikered lesz!- biztattam. Cleo pedig kiment. Mikor
visszajött egy seprűt és egy lapátot tartott a kezében.
-És mikor lesz?- kérdeztem kíváncsian.
-Két óra múlva. Fél tizenegykor.- nézte meg a karóráját- Majd figyelj Tutira. Ne csináljon semmi meggondolatlanságot!
-Rendben.-bólintottam.
Összesöpörte a lámpa maradványait, kidobta a benti kék, műanyag kukába majd kivitte a takarító eszközöket. Odamentem a tálkámhoz és elkezdtem enni a reggeli adagomat. Miután lenyeltem az utolsó füstölt lazacomat is úgy döntöttem ledolgozom a megevett ételt egy kis gombolyag fogócskával (nehogy elhízzak).
Cleo egy szendviccsel lépett be a szobába. Majd az íróasztala egyik fiókjában szöszmötölve kihúzott egy papírköteget.
-Mi az?- ugrottam fel az asztalra.
-Az előadásom anyaga.- jól szemügyre vettem az apró, kerek betűkkel teleírt oldalt.
-Cleo megnézem, hogy van a fáraóm. Tudod milyen, ha egyedül van.
-Igen tudom. Menj csak.- böngészte tovább a lapokat.
-Szia.- ugrottam ki az ablakon.
Az utcán nyüzsögtek a dolgozó emberek. A pékségből friss kenyér illata szállt és édes sütemények, melyektől összefutott a nyál a számban. Autók száguldottak az utakon, emberek lábát kerültem ki, nehogy eltapossanak. A napsugarai megcsillantak a bárányfelhők szélein. Madarak szálltak az égen, boldogan csicseregve (bárcsak sültek lennének).
-Hapcii!- pfúj! Belerepült egy bogár az orromba.
Miközben lépdeltem a múzeum (üres) folyosóin, azon aggódtam, hogy jól sikerüljön Cleo előadása. Elhaladtam Walter mellett (videó játékozott). Mikor bedugtam a fejem a szentélybe már várt a fáraóm.
-Na, végre Luxor!-fordult felém- Cleo már megint oda... Hogy is hívják?
-Igen, iskolába ment. Előadást tart.- feleltem mellékesen.
-Miről?
-Fenségedről.
-Rólam?!- csillogó szemmel felnézett, kezét összekulcsolta, mintha a mennyben járna.
-Igen.
-Luxor, vezess el abba a isolába!- parancsolta.
-Az iskola.
-Mindegy.- és elindult- Szerezz valami ételt! Éhes vagyok.
-Mit kérsz, gazdám?
-Egy olyan... Barna puha valamiben volt egy hosszú hús és volt rajta piros meg sárga krémes trutyi. Valami hát dig volt a neve.- töprengett.
-Hot dog-ot?
-Igen! Az nagyon finom volt.- ujjongott.
Kiértünk a múzeum elé én meg odamentem a hot dog-os kocsihoz.
-Miau!- "szóltam" a hot dog árusnak, miközben a számban egy papírpénzt tartottam.
-Hát te, cica? Éhes vagy?- majd gazdám felé fordult- Már megint ez.- sziszegte a fogai közt és elvette a pénzt.
Betette a kaját egy papírzacskóba én pedig a számba véve elkezdtem húzni.
-Ááá! A finomság!- vette ki a hot dog-ot.
Az iskola dupla szárnyú ajtajához érve beléptünk. Mindenki szenvtelenül megbámult minket. Nem fedték kíváncsiságukat. Bár nem tagadom, furcsa egy páros vagyunk mi egy iskolában. Egy macska és egy múmia fáraó.
-Nem kellene ennyire feltűnősködni!- szóltam uramnak.
-Hm?
-Nagyon bámulnak.
-Még szép, hisz fáraó vagyok! Én vagyok minden ami!- húzta ki magát- Vajon hol lehet Cleo?
-Tuti?!- hallatszott Cleo hangja a hátunk mögül és behúzott minket egy ajtó mögé, amin ez volt feltüntetve: TALÁLT TÁRGYAK.
-Mit művelsz te itt??- ragadta meg Cleo Tuti karját.
-Meg akarom nézni az előadásod.- fonta össze a karját Tuti- Ugye még nem kezdődött el?
-Tíz perc és kezdek. Jó, megnézheted, de vegyél fel valami ruhát!- enyhült meg Cleo.
Cleo előszedett a ruhahalomból egy szürke, kapucnis pulcsit, egy farmer nadrágot és egy pár fekete tornacipőt.-Ezeket vedd fel!-és elfordult.
-Tedd fel a kapucnit! Luxot te meg búj a táskámba!
-Nevetséges! El kell rejtenem az arcomat.- morgott magában Tuti.
-Milyen sokan vannak itt!- nézett körbe Tuti fáraó.
-Mivel ez egy iskola.- rántott egyet a táskán (és rajtam) Cleo.- Ne mocorogj Luxor!
-De olyan kényelmetlen!- nyafogtam.
-Bírd ki! Üljetek le ide!- kidugtam a fejem, hogy megnézem hova ültünk.
-Miért az utolsó sorban ülünk? Ha már egy trónteremben vagyunk és én egy fáraó vagyok, akkor az a minimum, hogy legelöl foglalok helyet.- Tuti szinte már füstölgött az idegtől.
-Ez az aula, ahol az előadások és az ünnepélyek szoktak zajlani.- világosítottam fel.
Cleo odaállt a mikrofonhoz és belekezdett a mondandójába. A mögötte lévő vászonon megjelent egy kép.
-... és Tutankensetamun így halt meg. Köszönöm a figyelmet.- fejezte be Cleo az előadást.
Odajött hozzánk.
-Gratulálok Cleo! Nagyon ügyes voltál.- dicsértem meg.
-Hát, igen. Fantasztikus vagyok.- Cleo amolyan "Hogy mondod?" pillantással meredt Tutira.- Vagyis, szép volt.
Visszamentünk a múzeumba.
-Játszunk bújócskát?- kérdezte Cleo.
-Igen! Imádok bújócskázni!- ugrándozott Tuti.
-Jól van!- helyeseltem én is.
-Számoljuk ki, hogy kikezd.- mondta Cleo.
-Ühüm. Csak ne kő, papír, ollóval!- szóltam.
-Hahaha!- mind hárman felnevettünk.
Köszönöm, hogy elolvastad!!!
Komiba írd meg, hogy tetszett (vagy nem)!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése